Viszlát 2013!

Viszlát 2013!

Sziasztok kedves olvasóim!!! 

Nem terveztem semmit ideírni, gondoltam elég volt a tegnapi köszöntésem, de tévedtem. Tévedtem, mert most úgy gondolom, hogy fontos számomra elbúcsúzni ettől az évtől. Sosem ünnepeltem ilyen módon az új évet, de most muszáj lesz, mert nagyon sok dolog történt velem ebben az időszakban, 2013-ban. Kezdve ott, hogy apukám kapott egy levelet, amiben az állt, hogy Rómába kell költöznie munka miatt. Először ő jött ide (Rómába) aztán miután a karácsonyt és az új évet is itt töltöttük mi is ideköltöztünk január 20-án. Tisztán emlékeszem mikor első nap, ha nem tévedek január 21-én beléptem az új iskolámba. Kívülről egyből beleszerettem, mert egy park csücskében helyezkedik el, ami miatt tele van nyulakkal és óriási kertje van, megvallva az igazat az már nem is kert, hanem saját park. És ahogy tovább mentem, megismertem az iskola igazgatóját aki valahogy nem volt szimpatikus nekem már az elején. Aztán bevezetett engem az új osztályomba, ami még kevésbé tetszett. Az nem is lenne elég, hogy senkit nem ismertem, de még franciául sem tudtam (mert francia iskolába vagyok). Szép lassan, nagyon lassan kezdtem beilleszkedni, és azzal szerencsém volt, hogy a gyerekek nagy rész tudott olaszul, de mégsem éreztem magam odavalónak.

Lettek barátaim, de nem tudtam őket elképzelni a legjobb barátaimnak. Nagy szenvedések után szerencsére véget ért az év és jött a nyári szünet. Olyan boldogan még sosem mentem haza. Újra láthattam az unokatestvéreimet, barátaimat, keresztszülőket, nagyszülőket, az egész családot. Még lovardában is voltam, bár csak segíteni, nem lovagolni, de valami fantasztikus délelőttöket töltöttem ott az unokatestvérem társaságában, akivel megegyezik a kedvenc hobbink. Aztán egy egész hetet töltöttem a kereszt szüleimmel és a gyerekük társsaságában akit mindennél jobban szeretek, meg játszani is nagyon nagyon szeretek vele. Még sok ismerősömmel találkoztam, de sajnos minden jónak vége van, mint ennek is. Vissza kellett jönnünk Olaszországba. A sulikezdést akármennyire is nem hiszitek el nem vártam, de nagyon nem, még kevésbé mint Magyarországon. Azért is, mert fogalmam sem volt, kik lesznek a tanáraim és az osztálytársaim. Ez pedig azért van így, mert a franciák minden évben megcserélik az osztályukat és persze a tanáraikat is, ami nekem nagyon nem tetszik, de szerintem  nektek sem tetszene. Szerencsére volt egy két hetes őszi szünet amikor is HAZA mentem. Ez volt a második alkalom, mikor nagyon boldogan mentem haza. Ismét találkoztam mindenkivel, de ugyanúgy gyorsan letelt, sőt túl gyorsan, és vissza kellett jönnöm. Sok tanulás és dogaírás után, végre elérkezett a karácsonyi szünet, de sajnos rá kellett ébrednem, hogy már két éve mióta itt ünnepeljük a karácsonyt, a nagy család nélkül már egyáltalán nem olyan jó. És most itt írom ezt miközben arra vágyom, hogy bárcsak otthon lennék, mármint Magyarországon, és ott ünnepelhetném ezeket a nagyon fontos ünnepeket. De sajnos ez nem így van legközelebb csak nyáron mehetek haza. Nyugi mér nem írok sokat csak azt szeretném még elmondani, hogy becsüljétek meg a családotokat, a hazátokat, a barátaitokat és mindeneteket ami van. Nem mondom azt,hogy rossz életem van itt, de azt nem tagadhatom, hogy jobban tetszene otthon élni és nem itt. De én is próbálom meglátni a jót ebben az egészben, ami nagy részben az, hogy reményeim szerint sok nyelven megfogok tanulni. Remélem elfogjátok ezt olvasni, de ha nem végül is az sem baj. Remélem nektek is aránylag jól telt ez az év és, hogy a következő is jól fog telni. Puszilok mindenkit és nagyon kellemes, sikerekben gazdag BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK. 

          Ölel, Kata