Epilógus

2014.05.24.

 Epilógus

 Kedves olvasók! Hát elérkeztünk ide is. Bevallom mikor elkezdtem, azt gondoltam, hogy sosem fogom befejezni, mert nem lesz hozzá elég ihletem, de végül itt vagyok és befejeztem. El sem tudjátok képzelni milyen boldog vagyok, hogy végig írtam ezt a blogot, de azt elmondanám, hogy hiányozni fog Savannah és Jake története, hisz eléggé hozzám nőttek. Arra is gondoltam, hogy csinálhatnék második évadot, ami nyilván elég rövid lenne, mert csak bemutatnám ezután az életüket, de szerintem az már túl erőltetetté válna, pont így jó. Szóval nem lesz második éved, csak hogy figyelmeztesselek titeket. Viszont nagyon megköszönném, ha így az utolsó részhez, jönne pár komment, amibe elmondjátok, hogy mik nem tetszettek vagy mik tetszettek a blogba. Annak nagyon nagyon nagyon nagyon örülnék. Remélem, tetszeni fog az epilógus, és élvezni fogjátok. Nagyon köszönöm annak a pár olvasónak is akik velem tartottam Jake és Savannah története során, és szeretném megemlíteni a három rendszeres olvasómat is: Eszter Fodor, Dorkuciii és Anna Molnar. Nagyon szépen köszönöm nektek, és a többieknek is. Jó olvasást az utolsó részhez!! 

Puszi,

Kata

- Anya!!!- hallottam a kétségbeesett kiabálást kislányom szájából. 

- Tessék!?- rohantam be aggodalmasan Darcy szobájába. 

- Kyle, letépte Füles fejét.- mondta lebiggyesztett szájjal, majd egyik pillanattól a másikra, elkezdett bőgni. Odamentem hozzá, majd felkaptam a karomba 3 éves lányomat, és elmentem megkeresni Kylet. 

- Kyle!- adtam hangot a keresésemnek, miközben Darcynak magyaráztam, hogy majd összevarrjuk Fülest, amitől szebb lesz mint új korában. Elég sokáig kellett győzködnöm, hogy odaadja nekem, de végül beleegyezett, mert azt mondta neki az a fontos, hogy a plüsse visszatérjen. 

- Mi történt, Anna?- lépett ki Jake, pontosabban a férjem, a dolgozó szobából, majd hozzám érve nyomott egy puszit az arcomra, hogy némileg megnyugodjak, ami sikerült is neki, mert már egyáltalán nem voltam dühös a hat éves fiamra, aki valahol biztos megbújt, mert jól tudja, hogy rossz dolgot tette. 

- Kyle letépte Füles fejét, Darcy előbb még sírt, én meg készülök arra, hogy elbeszélgessek a fiunkkal.

- Hagyd, majd én.- simított végig karomon, miközben ismételten egy csókot nyomott a számra, majd felrohant az emeletre, és hallottam, ahogy elkezd diskurálni Kyle-val. 

 - Hát akkor.- néztem le kislányomra. -Sütünk valamit?

- Pesze.- mondta kihagyva az r betűt, amit még három évesen nem tudott kimondani, amin muszáj volt mosolyognom. Besétáltunk a konyhába, de csak akkor jött a dráma, mert el kellett dönteni, hogy mit süssünk.

- Mit szeretnél sütni? - kérdeztem ismét Darcyt miközben leraktam a pultra, így jobban belátva a konyhát. 

- Cokisz szütit.- mosolygott.

- Már megint, kicsim?- néztem fájdalmasan az édes tüneményre, mert éppenséggel tegnapelőtt is azt kellett, hogy süssek.

- Igen, lyécci, anaaa!

- Jól van, akkor figyelj és tanulj.- mondtam a már szokásos mondatot, amin kislányom szokásosan elnevette magát, olyan önfeledten, hogy öröm volt nézni, milyen gondtalan is az élete. Minden hozzávalót kikészítettem meg kimértem. Miután a megadott mennyiséget összeöntöttem, elkezdtem a kezemmel összekeverni őket, de abban a pillanatba, valaki hátulról derekam köré fonta karjait, majd a nyakamba puszilt, mire én ösztönösen elmosolyodtam és megfordultam. Piszkos kezeimet Jake nyaka köré fontam, vigyázva arra, hogy nehogy összemaszatoljam, de ez pár perc után sikerült, mert megcsókolt. A hasamban lévő pillangók ösztönösen életre keltek én pedig a hajába túrtam, így szépen összekoszolva a haját. Mikor rájöttem mit csinálok, gyorsan elhúzódtam, amitől Jake furán méregetett, de én nem foglalkoztam sokat vele, mert elkezdtem nevetni. A haja az egekbe meredezett, és tele volt apró liszt, cukor, kakaó darabkákkal. 

- Mi van már megint.- kérdezte tőlem Jake egy fájdalmas fintorral az arcán. Hát igen, elég sokszor van az, hogy én kiröhögöm őt, de félreértés ne essék, valamilyen formába mindig visszakapom. Legyen az egy paradicsom a székemen, vagy fogrém a dezodorom helyett. 

- Semmi csak hát elég viccesen festesz, a süti hozzávalóival a hajadban.- amint befejeztem a mondatomat ismét elnevettem magam, ezért észre sem vettem, hogy Jake felkapott és velem a hátán futkározott a házban. Pont mint előbb Darcy, önfeledten nevettem, elfeledkezve egy nagyon fontos dologról amit illene elmondanom férjemnek. Egy másodperc alatt elkomorodtam, amit Jake is észre vett, és aggodalmasan letett a földre. Megfogta a kezemet, és mélyen a szemembe nézve megszólalt: 

- Anna, ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem?- kérdezte még mindig aggodalommal a hangjába. Bármennyire is furán hangzik ez az "Anna", mióta rájött, hogy benne van a nevembe, folyamatosan így hív. Az elején még erősen tiltakoztam, és minden alkalommal mikor kimondta, rákiabáltam, hogy nem teszik ez a név, de mikor rájöttem, hogy semmit nem ér inkább hagytam a fenébe. Sosem hívott "kicsimnek", "édesemnek" vagy ezekhez hasonló dolgoknak, mert szerinte gyönyörű nevem van, és inkább hív azon. Engem meg nem nagyon érdekelt, hisz nekem csak az volt a lényeg, hogy mellettem legyen, nem az, hogy hogy hívjon. 

- Tudom, Jake, az a helyzet, hogy hát...én...én terhes vagyok.- jelentettem ki szorosan lehunyva a szemeimet, félve a reakciójától. De a nagy kirobbanás elmaradt, helyette csak férjem ajkait éreztem ajkaimon, úgyhogy reflexszerűen visszacsókoltam miközben elmosolyodtam. Nem is lehetnék boldogabb. Van egy szerető férjem, kér gyerekem és kilenc hónap múlva jön egy másik. 

 Sokan azt mondják, hogy az idő múltával a szerelem elgyengül, és a végén már semmi nem lesz. Én eddig ezt nem tapasztaltam. Ugyanúgy szeretem Jaket mint tizenegy évvel ezelőtt, sőt szerintem napról napra nagyobb a szerelem köztünk. És reményeim szerint nem is fog soha elmúlni, mert én szeretem Őt, Ő szeret engem, ennél több már nem is kell.

                  

VÉGE