Prológus

2013.10.26

Prológus

Ciao!

Ez lenne az első blogom, tehát ne nagyon várjatok tőlem túl sokat. Van egy szerkesztőtársam (akit lehet, hogy valaki ismer) a neve Fekete Sára. A kezdetekben még ő fog segíteni. 

A történetről nem akarok sokat elárulni, hiszen minden kiderül majd. Remélem tetszeni fog, és szívesen olvassátok...

Tehát itt lenne a prológus, ami az egész "regényt" fogja bevezetni. Innen megtudtok pár dolgot a főszereplőről. 

Jó olvasást kívánok!

Savannah Skyes

Életem egyik legrosszabb éveit élem. Egyetlen ember aki megért, az a bátyám; Mike. Neki bármit elmondhatok, mert nem gúnyol ki, nem vet meg; legyen az bármi...A szüleim. Hát ők egy külön téma. Ők egy teljesen más csoportba tartoznak. Próbálnak úgy viselkedni, mint akik normálisak, de ez általában nem sikerül...

A bátyámról meg annyit, hogy elmehetne a saját apámnak. Jobban figyel rám, mint a tulajdon szüleim!

Ugyanis, úgy látom, mintha az őseim nem lennének készek arra a feladatra, hogy felneveljenek még egy gyereket. Szerintem nem gondoltak arra, hogy egy taggal bővül a család.

Az iskolában egy barátom sincs, mindig kigúnyolnak pedig én nem emlékszem rá, hogy valamint vétettem volna nekik. De sajnos ez már a kezdetek óta így volt: én voltam a szerencsétlen akit mindig csúfolhattak. A kezdetekkor még visszaszóltam, de aztán beláttam, hogy nincs sok értelme. Ezért csak csendben szoktam hallgatni a véleményüket rólam.

Rokonok...Nem sok van, csak egy nagynéném, meg persze a nagyszüleim, de hát róluk nem szeretnék sokat diskurálni. Nem sokat találkozom velük. Körülbelül háromszor-négyszer egy évben, és annyi bőven elég is. Nem azok a szokásos kedves rokonok, nem is mondanám rájuk, hogy rendesek. Inkább unalmasak, unalmasak és unalmasak. Ez a legjobb szó rájuk.

Összegezve: Egy hatalmas házban élek, a bátyámmal és a szüleimmel. Nem mindennapi rokonaim vannak, akiknek nincs más tulajdonságuk, minthogy unalmasak. Nincsenek barátaim, viszont a suliban mindig én kerülök a középpontba...Hogy miért? Őszinte legyek, nem tudom. 

Viszont van egy mondás: Rosszat jó követ...Reménykedem, hogy ez így lesz, mert ha nem lassan, de biztosan az őrületbe kerülök!